Nálunk, ami összejöhetett, az összejött. Június 14.-re voltam kiíva, Anna június 20-án, szerdán született meg. A dokim szombaton már ment egy hétre nyaralni. 35 fok volt és Áron már két hete elviselhetetlen volt. Annyira várta, hogy megszülessen a kislányunk, hogy ha tehette volna már kifüstölte volna belőlem. Én, Isten lássa lelkem, mindent megpróbáltam amit a netes baromság gyűjteményekben felleltem.

• Lépcsőztem. (semmi)
• Sétáltam nagyokat (semmi)
• Ettem csípőset (semmi)
• Sétáltam nagyokat majd lépcsőztem (semmi)
• Próbált a doki vizsgálatnál macerálni (semmi)
• Vettem forró fürdőt (semmi)
• Csavargattam a mellbimbóm (komolyan, az ember eljuthat idáig-semmi)
• Megvettem a bábakoktélhoz a ricinus olajat, soha nem mertem meginni

Már majdnem a főorvos elé kerültem, hogy jóváhagyják a szülésindítást a 41. héten, mikor a szülészeti osztály főnővére mondott egy trükköt. Vagyis kettőt. Nálunk ez használt. Nyers ananászt kell enni, illetve szex.

Itt szex alatt ne a Sting féle másfél napos tantrikus gigaorgiára gondolj. A hapsi spermájára van szükség, ennyi. Van valami hormonális szülésindító hatása. Áron kommentárja annyi volt (nyitott méhszájnál), hogy "Most verjem a gyerek fejére?". Az ananász elvileg hashajtó hatású, ami szintén hatásos. Nálunk ezek kombinációja használt.

Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeknek csak akkor van hatása, hogy már elég érett a méhszájad. Ha nem, megeheted a Föld összes ananászát, akkor se fog történni semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.